A kalotaszegi írott hímzésről

Otthonunk ma már túlzás nélkül elképzelhetetlen a különféle hímzett lakástextilek nélkül, amelyek általában különféle népművészeti alkotások, illetve népi ihletésű műalkotások lehetnek.

A különböző hímzések – legyen az akár terítő, akár falvédő – jellemzően erőteljes jelképeket hordoznak magukon, amelyek azon túl, hogy öltöztetik otthonunkat, befolyásolják életünket is – rendszerint természetesen tudatalatti formában.

A hímzés rendszerint egy olyan díszítő eljárás, amelyet rendszerint tűvel és fonallal készítenek, és alaposan eltérnek a horgolástól vagy a csipkétől, amelyek rendszerint maguk alkotják a szövetet. A hímzésnek számtalan különféle típusát különíthetjük el egymástól, ennek megfelelően kis túlzással tájegységekre osztható az, hogy hol és milyen hímzés és kultúra alakult ki. Hazánkban számtalan ilyen hímzési régiót különíthetünk el egymástól, de az egyik legkülönlegesebb alighanem az erdélyi Kalotaszegen kialakult kalotaszegi hímzés, amely bár ma már Románia részre, de egykoron Magyarországhoz tartozva mindmáig a magyar népművészetet gazdagítja. Hogy mit kell tudni a kalotaszegi különlegességről, az úgynevezett írott hímzésről?

Kalotaszegről

Kalotaszegi hímzés

Kalotaszegi hímzés

Kalotaszeg Erdélyben, Kolozsvártól nyugati irányban helyezkedik el, délről a Gyulai havasok, nyugati a Vlegyásza havas és a Meszes hegység fogják közre. A mai napig 34 vagy teljes egészében, vagy legalább részben magyarok által lakott falu alkotja Kalotaszeget, amelynek központja Bánffyhunyad. A környék nevezetes falvai Magyarvista, Méra, Gyerővásárhely, Kőrösfő, Magyar-gyerőmonostor, Magyarvalkó és Kalotaszentkirály. Kalotaszeget egyébiránt három, egymástól nagyon jól elkülöníthető területre oszthatjuk fel. Ezek a havasok alatti Felszeg, az Almás pataknál húzódó Alszeg, valamint a Kolozsvár környékén fekvő Nádasmente.

Érdekesség, hogy Kalotaszeg Erdélynek azon vidékei közé sorolható, ahol a legelőször maradt meg a magyarság. A környéket még a 16. században is Kalota-vidéknek hívták, Kalotaszeg névre akkor még csak a Bánffyhunyad alatt összefolyó Körös és Kalota patakok által alkotott kis háromszög hallgatott. A kalotaszegi népművészet felfedezésére együtt kezdődött meg a magyar népművészet felfedezése is az 1800-as évek végén. Ez annak volt köszönhető, hogy az itteni népi díszítő művészet rendkívül elterjedt, hiszen a családok már nemcsak maguknak és egymásnak, hanem eladásra is egyre gyakrabban kínálták portékáikat.

A kalotaszegi hímzés alapanyaga

A kalotaszegi írásos varrottas rendszerint kender- vagy pamutvászonra készült, de gyakori volt a fodorvászon is, amely főként elkészítésének módjáról kapta a nevét. A kenderfonalból elkészített vásznat rendszerint májusban verték a patakparton, amitől ráncok és fodrok keletkeztek rajta. Fodorvásznat ma már nem igazán készítenek, ezért a varrottasok manapság vagy a boltban megvehető vásznakra, vagy durva kendervászonra készülnek. Régen előszeretettel használtak mindehhez növényi festékkel színezett házi cérnákat vagy szőrfonalakat, de ezt csakhamar felváltotta a boltban megvehető pamut vagy műszál. Az íráshoz is egykoron korom lébe mártott madártollat használtak, mára azonban hagyományos tintás töltőtollakat használnak, míg a gyakran ismétlődő motívumokhoz papírból, esetleg műanyagból készített sablonokat készítenek az egyformaság érdekében.

A kalotaszegi hímzések színe

A kalotaszegi hímzéseknek két nagyon fontos és lényeges sajátossága van. Az egyik ilyen, hogy a varrásos hímzés egyszínű, míg a másik, hogy általánosságban a piros, a kék és a fekete színű hímzés az általános. A kalotaszegiek látványosan és érezhetően csak a tiszta színeket szeretik, és rendszerint sárga vagy szürkés alapanyagra varrnak – ez gyakran anyagkészítési sajátosság is –, amin nagyon jól mutat a fehér szín, amit sokszor használnak is. A hímzések színe közül gyakran nagyon általános a piros.

Ilyen színnel készül gyakran az írásos és a keresztszemes hímzés is, de nagyon fontos és érdekes, hogy a pirosnak többféle árnyalatát is megkülönböztetik, így rikító vagy virítós piros mellett barnás pirosat, tűzpirost és vöröset is elkülönítenek egymástól. A kalotaszegiek az írásos és a keresztszemes hímzést általában fekete cérnával is művelik, de tudni kell, hogy ennek a színnek nagyon fontos kultikus és spirituális jelentése is van. A kék színt általában ritkán alkalmazzák – gyakran inkább ünnepi ruhaviseleteken –, és mivel a nagy varrottasokat általában nem lehet egyetlen vászonból összerakni, ezért az összeerősítéseket szintén gyakran alkalmazzák díszítésre. Ezeknek az összevarrásoknak Kalotaszegen külön nevük is van, ezek az úgynevezett kötések.

Támogatta: Cegespolo.eu – Galléros pólók gépi hímzése

Hozzászólás írása