A kapcsolatfüggőség, komoly betegség

Elgondolkodtató, hogy hány ember szenved a kapcsolatfüggőség nevű betegségben. Ennek a jelenségnek nem csak az a formája létezik, mikor az egyik fél nem tud kilépni egy amúgy mérgező kapcsolatból. Sokkal gyakoribb, mikor képtelen valaki egyedül élni. Ahogy vége egy viszonynak, ez az ember máris a következőt keresi.

Nem gyászolja meg, nem dolgozza fel a szakítást, hanem szinte azonnal fejest ugrik a randizásba, hogy újra legyen mellette valaki. Az ilyen emberek vagy félnek egyedül élni, vagy döntésképtelenek és a másik féltől várják a segítséget, a megoldást, hogy valaki megmentse őket.

A kapcsolatfüggők rendszerint megfojtják a szeretetükkel a párjukat, szinte csüngenek rajtuk, miközben valódi intimitást nem képesek átélni. Az egész életét képes a kapcsolata köré felépíteni méghozzá úgy, hogy mindent alárendel a választottja akaratának és elvárásainak. Feladja ezzel saját magát, de ez számára nem is nehéz, hiszen képtelen az önállóságra.

Társfüggők jellemzője, hogy a párjukat idealizálják, miközben magukat alábecsülik, így úgy tűnhet, hogy nincs is kellő önbizalmuk, folytonos biztatásra van szükségük. Ez a kapcsolat elején még kedvesnek és bájosnak tűnhet, de hosszú távon igencsak fárasztó és lehangoló.

Hosszú távon betegség 

Mindent és mindenkit kontrollálni akar az ilyen ember, mert másképp nem tud érvényesülni. Túlságosan féltékeny, magához láncolja a másikat, minden idejét vele akarja tölteni, és ha a másik egy kis levegőre vágyik, akkor jönnek, a manipulációs kijelentsek a „ha szeretsz, akkor…”, és társai, amivel sakkban tartják a másikat.

Nagyon könnyen becsaphatóak is, mert vakon megbíznak a másikban és hamis ábrándokba is kergetik magukat. A társfüggő embereknek a párjuk jelenti a függőséget. Ha nem stimmel valami a kapcsolatban, akkor gyakran alkoholhoz, vagy drogokhoz is fordulhatnak.

Mivel a kapcsolat függő emberek túlságosan is odaadóak a párjukkal, azért, mert nem akarják elveszíteni, saját igényeiket teljesen a háttérbe szorítják. Minden érzelmet elfojtanak magukban, ami nem a társukkal kapcsolatos, vagyis nem élik meg a kudarcot, a dühöt, a napi sérelmeket, örömöket, bármit, ami csak őket érinti és nem a párjukat, vagy a kapcsolatot.

Ezt hosszú távon korlátozni nagyon nagy hiba, mivel felgyülemlik az emberben, és nagyon nagy károkat tud okozni a tudat alattiban. Sajnos az imádott személy lesz a drogja ennek az embernek, így ha netán vége a kapcsolatnak, akkor nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem képes kilábalni a kudarcból.

Hozzászólás írása