Az egyedüllét romboló hatása az egészségünkre

Vannak olyan életszakaszok, és élethelyzetek amikor a magányra igenis szükségünk lehet. Ilyen helyzet az amikor a munkahelyünkön, vagy az iskolába napi 8-10 órát folyamatosan emberek között vagyunk, ekkor teljesen természetes, ha szeretnénk kicsit egyedül lenni.

Ez alatt feltöltődnek a energia szintjeink, frissen állunk neki egy újabb napnak. Ezek a magányos időszakok általában egy kutyasétáltatással, bevásárlással, olvasással vagy egyszerűen egy forró fürdővel kielégülnek. Viszont ha ezek az órák napokig, hetekig esetleg hónapokig is eltartanak, akkor már a magány kategóriába fognak tartozni. Egy Amerikai pszichiátriai és neurológiai szak magazinban arról írnak a kutatók, hogy hosszútávon ez a magányos időszak igenis kihat az egészségünkre. Mint lelkileg, mint testileg káros hatással lesznek ránk.

Tipp a társas léthez: megnézem

Akik gyakran vannak kitéve a magánynak, azok stresszesebb életet élnek mint akik párkapcsolatban élik az életüket. A stressz pedig hosszútávon depresszió kialakulásához vezethet. Ennek hatása lehet a gyulladásos megbetegedések kialakulása, amelyek elkezdik feltűnés nélkül gyengíteni az immunrendszerünket.

A gyenge immunrendszer miatt pedig gyakrabban kaphatunk el vírusokat, fertőzéseket. Orvosok szerint a stroke és az érrendszeri megbetegedések nagyobb mértékben alakulnak ki magányosan élő embereknél. Tehát a szívünkre is kihathat az egyedül töltött időszak.

Az Alzheimer kór és a demencia kapcsolata a magánnyal

Amikor egy nyugdíjas ember egyedül él, azt hívjuk időskori elszigeteltségnek. Ez kockázati tényezője lehet mint az Alzheimer kórnak, mint az időskori demenciának. Ezért nem csak azért érdemes az idős rokonunkat otthonba költöztetni, hogy a mi életünk kicsit könnyebb legyen, hanem bizony az ő élet színvonaluk is egészen megváltozhat a társaságban. Az ápolónők, szobatársak, a közös étkezések, kirándulások, beszélgetések velük egyidős emberekkel fogják kizökkenteni a magányból őket.

Az agyi leépülés is lassulni fog, hiszen nap mint nap tornáztatni fogja az agyat, amíg eddig akár semmi érdeklődést nem mutatott a külvilág felé. Sajnos az Alzheimer kór a mai világunk egyik legszívtelenebb betegsége. De szakemberek szerint ha egy ilyen beteggel nap mint nap foglalkozva van, beszélgetünk velünk, tornáztatjuk őket, akkor a romlási szakasz is lelassul, akár meg is állhat.

Magányosság a múltban és más népcsoportokban

Egyes Dél-Amerikában őshonos népcsoportoknál a mai napig büntetnek egyedülléttel. A közösségből való teljes kizárás jár a hűtleneknek, tolvajoknak és gyermek bántalmazó őslakosoknak. Megfigyelték, hogy az így magányosságra száműzött emberek pár hónap alatt teljes depresszióba esnek, emiatt megbetegednek és meghalnak. Tehát ők a magányra úgy tekintenek, mint az ördög egyik eszközére. A lélektan és az élettan területén kutató egyetemi professzorok tudományos tényként tekintenek a magány fizikai tüneteire.

Az elmúlt években kutatások sora került napvilágra, amelyekben arról tájékoztatnak minket, hogy már a múltban is gyakran büntettek embereket egyedülléttel. Már Hitler orvosai is feljegyezték, hogy az emberkínzások során a kirekesztett kísérleti alanyok immunrendszere, hormonháztartása és idegrendszere pár hét leforgása alatt lebomlásnak indultak.

Hozzászólás írása