Az Egészségügyi Világszervezet a kényszeres szexuális viselkedést a mentális zavarok közé sorolta. A vészcsengők megszólalnak, amikor az öröm elhalványul és a szorongás eluralkodik.
A kényszeres szexuális viselkedés a közelmúltban mentális zavarként került be a WHO osztályozásába. A definíció szerint az intenzív és ismétlődő szexuális késztetések vagy vágyak ellenőrzésének tartós kudarca ismétlődő szexuális viselkedést eredményez. Jelenleg még nem tekintik rendellenességnek vagy függőségnek, hiszen minden, ami örömet okoz, hajlamos a kényszeres, addiktív viselkedésre.
A szexfüggő személy elkezdhet “elszállni” a partnerével, vagy gyakrabban maszturbál. Napról napra egyre több időt vagy pénzt fordít a pornográfiára. Elkezdheti elhanyagolni az otthoni házimunkát. Bezárkózik egy “odúba”, és nem játszik a gyerekeivel, vagy nem vacsorázik a családjával. Lehet, hogy elkésik a munkából, vagy pornográfiát használ az irodában. Lehet, hogy minden pénzét prostitúcióra költi, és teljesen eldobja a kötelességeit. A szexfüggő ember tönkreteheti az életét.
Kiket érint a probléma?
Ez a kórkép a nyugati lakosság mintegy 6%-át érinti, és a férfiaknál, mint közvetlen fogyasztóknál gyakoribb. Azok, akiknek már volt más függőségük, például szerencsejáték-függőségük, sokkal sérülékenyebbnek tűnnek. Azok az emberek, akik kényszeresen keresik fel a szexmunkások szolgáltatásait, ezt gyakran kábítószer-, különösen kokainhasználat mellett teszik.
Lássuk be: a szerencsejáték- vagy kokainfüggőség időszakában nehéz lehet feltétel nélküli támogatást nyújtani a partnerének.
A probléma egészségügyi rendellenességként való felismerésének fontossága abban áll, hogy azok, akik már nem élvezik a szexet, és szenvednek tőle, segítséget kérhetnek. A betegség “betegségként” való elismerése nem mentesíti az abban szenvedőt a felelősség alól, mint ahogyan ez számos más – mentális és szomatikus – betegség esetében is így van, amelyek kialakulásában vagy kezelésében a beteg akarata is szerepet játszik.
